Díszcserjék

Optimális körülmények között - jó kerti talaj és megfelelő éghajlat - a díszcserjék alig igényelnek ápolást.
Csak a talaj javításával, vagy a kert klímájának megváltoztatásával lehet különleges gondozást biztosítani számukra.

22.ábra A ritkító metszés fiatalítja a bokrot, s így megmarad a fajtára jellemző növekedési forma, ami arra ösztönzi a növényt, hogy a talaj közelében új hajtásokat hozzon (kedvező hatás a virágképződésre). A ritkító metszésnél a három évnél idősebb hajtá

A növény természetes, és fajtára jellemző növekedéséhez semmiféle metszésre nincs szükség, ez csak megváltoztatná a növény habitusát.
A metszésnek csak akkor van értelme, ha meghatározott célja van vele, pl. kisebb térben a növekedés erősségének szabályozása, bizonyos tulajdonságok érvényesülésének erőltetése (virág, termés, lombozat sűrűsége) vagy bizonyos formák kialakítása (sövény, oszlopok). A metszés csak akkor lesz eredményes, ha a növény sajátságos növekedési tulajdonságait is figyelembe veszi.

Alapvetően különbség van a ritkító metszés (22. ábra) és a régi hajtások visszavágása (23. ábra) között. Az idősebb hajtások fiatalító, ritkító metszését kb. 4-5. évtől kezdődően végezze. Fontos, hogy az összes vágási felület tiszta legyen, a roncsolódott ágrészeket vágja le. A metszés a kifelé álló, nyugalmi állapotban lévő rügy felett 0, 6 cm-re történjen, ferde vágási felülettel. Az 1, 5 cm-nél nagyobb átmérőjű vágási felületnél huminsav- tartalmú fasebkenőcs alkalmazását ajánljuk.

A metszés időpontja a virágzás idejének függvénye. Közvetlenül virágzás után vágja vissza a következő növényeket: zanót (Cytisus), gyöngyvirágcserje (Deutzia), hanga (Erica), jázmin (Jasminum), boglárkacserje (Kerria), jezsámen (Philadelphus), gyöngyvessző (Spirea), Tamariska (Tamarix), rózsalonc (Weigela), orgona (Syringa), aranyvessző (Forsythia), díszribiszke (Ribes).

Márciusban kell a következő növényeket erősen (5-10 cm-re) visszavágni: nyáriorgona (Buddleia), kékszakáll (Caryopteris), fehér som (Cornus alba), orbáncfű (Hypericum).

Szintén márciusban kisebb, alakító illetve ritkító metszést igényel a cserjés pimpó (Potentilla), cserszömörce (Cotynus), a mályvacserje (Hybiscus).

A babarózsa (Prunus triloba) elvirágzott hajtásait a teljes hajtáshossz 1/3-ad részéig kell visszavágni.

A díszcserjék esetében – különösen olyan területeken, ahol elegendő csapadék hullik- ültetéskor az egyszeri beiszapoló öntözés is elegendő.
A homokos- vagy kiszáradásra hajlamos talajok esetében kb. kéthetente öntözés szükséges.

A lombos növények tápanyagigénye minimális, termékeny humusztalajon évente egyszer elegendő szervestrágyát adni.
Túlzott trágyázással a növények díszítőértéke nem nő, hanem inkább a növény faggyal és szárazsággal szembeni ellenállóképessége csökken. A túlságosan megtrágyázott növényeket a kártevők is előszeretettel károsítják. Szinte valamennyi fásszárú növény kedveli a humuszos talajt: itt a gyökérképződés kifogástalan.

A talajszerkezet tőzeggel javítható, ezáltal egészséges és erőteljes növekedés érhető el. Egyes fajtáknál fontos a talaj mésztartalma: pl. a cserszömörce, zanót, boroszlán, magyal, tűztövis, borbolya, stb. Ha észreveszi, hogy szenvednek a növények, keverjen mésztörmeléket a felső talajrétegbe.

Száraz őszt követően az örökzöldeket decemberben – esetleg két egymást követő napon megismételve – alaposan meg kell öntözni. Alakítson ki tányért a növény körül, hogy az öntözővíz ne tudjon átfolyni.
Az örökzöld növények metszését a lombhullató növény

Az örökzöldek normál időjárási viszonyok esetén károsodás nélkül telelnek át. Veszélyt csupán a túl hosszú, de különösen a derült, hideg idő jelent, amikor nagy a napi hőingadozás. Megéghetnek a növények, ha az örökzöldek egyes részeit a hótakaró felett hosszabb ideig erős napsugárzás éri. Levelei lehullanak, sőt ágrészek halnak el. Ilyen vagy ettől eltérő időjárás esetén a fenyőfélékre vonatkozóan leírtak szerint járjon el.
Minden fáradozás hiábavaló, ha a talajban nincs elegendő nedvesség, hisz ez az örökzöldek számára különösen fontos, mert télen is – még fagyos időben is – vizet párologtatnak el.

A földlabdás cserjéket a fenyőkhöz hasonlóan ültesse, és ne vágja vissza a gyökereit.
Valamennyi, nem földlabdás, tehát szabadgyökerű növény gyökerét ültetéskor kicsit vágja vissza, és egy napra állítsa vízbe, mert így könnyebben gyökeresednek. A sérült gyökérrészeket teljesen el kell távolítani.

Az ültetőgödör megfelelő nagyságú legyen, a földet a gyökerek között egyenletesen ossza el. A növényt olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökere kb. 2 ujjnyi mélyen helyezkedjenek el a talaj felszíne alatt. Az ültetőgödröt földel töltse fel, majd a cserje vagy a fa környékén a földet jól tömörítse össze. Minél lazább a talaj, annál gondosabban kell a földet tömöríteni, hogy a gyökerek közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a földdel, így a talaj víztartalma könnyebben felszívódhat.

Ültetés után ajánlatos a növények alapos öntözése (beiszapolása). Ha a lombhullató növényt szabad gyökérrel, tehát nem cserépben vagy földlabdában szállítottuk, a növények hajtásait ültetéskor vissza kell vágni, mert a növény elvesztette gyökérzetének egy részét, így a földfeletti részeket addig nem tudja elegendő mennyiségű vízzel és tápanyaggal ellátni, amíg újra be nem gyökeresedett. A visszavágással a növény egyensúlya ismét helyreáll, és a növény sokkal erőteljesebben hajt ki, mint vágás nélkül. Különösen fontos ez a sövénynövényeknél. Ültetéskor a növények hajtásait teljes hosszúságuk 1/3-ad részével vágja vissza. A vezérhajtást kicsit hosszabbra kell meghagyni.

Márciustól májusig és októbertől a fagyok beálltáig.
A konténeres és edényes növények egész évben ültethetők.

A cserjéket gyökerük erősségétől függően kb. 1 - 3 m távolságra ültesse egymástól.